Aki rosszkedvében eszik, frusztrációióját igyekszik enyhíteni, „lenyomni” az ízletes, jó ételekkel. Szeretné magát kárpótolni valamiért, ami nem sikerült. Erre főleg a magas szénhidrát tartalmú ételek, a finom, édes falatok alkalmasak. Ha úgy érezzük, a világ  szétesik körülöttünk, a megrágható, megemészthető ételek mégis biztos pontot, biztos élvezet jelentenek. A szakértők szerint nálunk, nőknél, a túlevést 75 százalékban az érzelmek okozzák! Mivel a génjeinkben hordozzuk a gondoskodás és táplálás szükségességét, így magunkról is táplálékkal gondoskodunk, a nehezebb, emberpróbálóbb időkben. A férfiak inkább az alkohol felé fordulnak: ők érzéstelenítenek, ha gondjaik vannak.

A vigasz-evés fiziológiai magyarázata a szerotonin-hatás. Ez az a hormon, amely a  nyugalom és a derű érzését váltja ki a testben. Amikor a szerotonin-szintünk lecsökken, energiánk is kevés, és a hangulatunk is nyomott. Ez visszafelé is igaz, ha gondoskodunk arról, hogy jó hangulatban legyünk, az megemeli a szerotonin szintet a szervezetben, ami energiával és jókedvvel lát el bennünket. Amikor kimerülünk, elfáradunk, szerotonin-szintünk szintén lecsökken, de okot adhat rá a stressz, a menstruáció – vagy később a menopauza –, a kevés a napfény, a szex, a táplálék, vagy a társas érintkezés hiánya is az életükben. Ilyenkor egy férfihez képest akár negyven százalékkal is csökkenhet a szerotonin szint a szervezetünkben.

A rossz hangulatban, kimerült állapotban a gyomorba kerülő táplálék nagy része   zsírpárnává alakul, mert, ami a testtel történik, azt zömmel az elme hozza létre. Az elfogyasztott étel testünkre gyakorolt hatása elsősorban attól függ, milyen képek, érzések és gondolatok társulnak hozzá. A vigasz-evéssel járó bűntudat, önmagunk vádolása, az önbizalom és a magunk iránti tisztelet teljes elvesztése valószínűleg sokkal rosszabbat tesz a lelki egészségünknek, mint maga a szénhidrátmennyiség. A sok cukor zsírral kombinálva pedig még egészségünket is megronthatja, tönkretéve a szív-, az érrendszert, és az inzulinháztartást.

De nemcsak bánatunkban ehetjük le magunkat a sárga földig. Vannak úgynevezett jutalom-evők, akiknek akkor vannak az étkezésben túlkapásaik, amikor valami nagy öröm éri őket, elértek valamit, túl vannak valamin, megkönnyebbültek, sikerélményük van, vagy egyszerűen csak boldogok. Ők olyan típusok, akiken ilyenkor jön ki a stressz, a fáradtság.

Mit tehetünk, ha ránk tör a farkaséhség? Először is azonosítsuk be, mi az, amitől az éhségérzet ránk támad. Vezessünk táplálkozási naplót, és írjuk bele, milyen emberek, események, körülmények miatt érzünk evés kényszert, és tanuljunk meg különbséget tenni a fizikai és az emocionális éhség között. A fizikai éhség fokozatosan erősödik, és kezdettől fogva küldi a jeleket, míg az emocionális éhség hirtelen, szinte kiolthatatlan vágyként jelentkezik.

A vigasz-evők számára csak egyetlen étel (vagy ételcsoport) jöhet számításba adott pillanatban, a fizikai éhség esetében viszont bármi, megteszi, csak ehető legyen. Figyeljünk oda a táplálkozásra! Ne maradjunk túl sokáig éhesek, együnk 3-4 óránként, és fogyasszunk tápanyagdús, minőségi ételeket, például sovány fehérjét, zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvakat, teljes gabonát. Kerüljük a drasztikusan kalória- és zsírszegény diétát. Ha minden étkezéshez eszünk valami rostos élelmiszert, az segít szinten tartani a vércukorszintet. Foglaljuk el magunkat, amikor úgy érezzük, fel tudnánk falni a fél hűtőt, késleltessük a kielégülés időpontját, és az evést ivással, víz fogyasztásával kezdjük.

Ha otthon vagyunk, csináljunk valamit, ami számunkra élvezetes, emeli a szerotonin-szintet, de nem jár kalóriabevitellel. Tapasztalni fogjuk, hogy nem csak az étel képes erre, hanem például a sport is. Menjünk el inkább futni, vagy táncoljuk körbe a lakást, valami jó, pörgős zenére. Ha erre rá tudjuk nevelni magunkat, akkor nem csak, hogy megállíthatjuk a hízást, hanem megfordíthatjuk a folyamatot, és fogyni kezdhetünk.